Ha lila batátát szeretnénk vásárolni, - ha valamilyen üzletben találunk is - az árcédulákra tekintve azonnal megfogalmazódhat bennünk a kérdés:
Miért jóval drágább a többi fajtánál? Azok, akik már próbálkoztak otthoni termesztésével, lényegében tudják is a választ erre a kérdésre, ami dióhéjban talán ennyi:
Mert a lila húsú édesburgonya termesztése jóval nehezebb, mint társaié. Máshogy kell nevelni? Ha igen, miért?
Ezekre a kérdésekre keresünk most választ, de előbb lássuk, mi fán terem a lila édesburgonya?
Mint mindegyik batáta fajta, a lila is szuperzöldségnek minősül. Az édesburgonya-félék ezt a kitüntetést különösen magas beltartalmi értékeiknek köszönhetik.
Vegyük előbb sorra azokat a külső jellegzetességeket, amelyekből egyébként az eltérő gondozási módszertana is eredeztethető. A lila batáta különc, úri megjelenését, már-már földöntúli, mély lila színét egy antocianinnak nevezett antioxidáns adja. Extrém mennyiséget halmoz fel ebből az egészségmegőrző vegyületből, ami egyébként az eper és a meggy színét is adja.
Az antioxidánsok – vagy flavonidok – ádáz harcot vívnak a testünkben lévő szabadgyökök ellen. Segítenek a rák megelőzésében és kezelésében, óvják sejtjeinket és lassítják az öregedési folyamatokat.
Miért kell másképp termeszteni a lila édesburgonyát?
Az idők folyamán az agrárkultúrában már több megfigyelés is alátámasztotta azt a hipotézist, miszerint a sötét színű növények érzékenyebbek a környezeti feltételekre, mint világosabb rokonaik. A lila húsú batáta is tudja ezt, és érzékelteti is az őt gondozó gazdákkal, hogy úri mivolta lévén neki bizony nem elég az átlagos gondozás.
Miből fakadhat ez?
A hazai forgalmazásban lévő batátafajták közül a lila édesburgonya gumója rendelkezik a legnagyobb szárazanyag-tartalommal. Az magas antioxidáns- és szárazanyag-tartalom pedig valóban okoz eltérést a növény egyedfejlődésében, így a termesztése is némiképp eltér a többi fajtánál hatásos módszerektől.
A hiba NEM az ön készülékében van!
Először is mondjuk ki a lényeget:
A lila batáta termésátlaga jócskán elmarad a sárga és fehér átlagától. Kb. fele, egyharmada.
Aki már termesztett lila batátát, szomorúan szembesülhetett a ténnyel betakarításkor látva, hogy jóval kevesebb gumó volt a lila tövei alatt, mint a többi fajta egyedei esetében.
Ne ijedj meg ha te is ezt tapasztalod a termesztésekor! Ez a jelenség minket is érint, sőt egész Magyarországon szinte minden termelőt, és számos más országot is ezen az éghajlaton!
De mielőtt pálcát törnénk a lila édesburgonya otthoni termesztésére tett kísérleteink felett, sok kérdésre választ találhatunk, ha előbb megismerjük e színpompás növény „működését”.
Az átlagosnál nagyobb antioxidáns- és szárazanyag tartalom eléréséhez a növény nagyobb levéltömeget fejleszt, hogy a fotoszintézis révén megfelelő mennyiségben tudja előállítani ezeket az anyagokat. Közben azonban az óra folyamatosan ketyeg, így a növény gyakorlatilag versenyt fut az idővel. És itt jön képbe a tenyészidő hossza és az arra alkalmas hazai napok számának viszonya, valamint a talaj szerkezete és annak tápanyag-szolgáltató képessége.
A lila batátának ugyanis nemcsak hosszabb tenyészidőre, de erős, tápanyagokban gazdag talajra is szüksége van az optimális fejlődéshez. Lényegében ezekből fakad, hogy jelentősen elmarad a termésátlaga a sárga húsú édesburgonyától.
Hogyan értelmezzük a magyarországi tenyészidőszak hosszát?
Lila húsú édesburgonya termesztése esetén az ideális mennyiségű termés eléréséhez 120, de akár 140 nap is szükséges lehet.
A magyarországi éghajlati viszonyokat tekintve a 120 nap általában nehezen tartható, míg a 140 nap szinte kivitelezhetetlen. Az alacsony termésátlagok így minden bizonnyal a rövid rendelkezésre álló tenyészidőszak miatt alakulnak ki.
Mit tegyünk, ha jó termést szeretnénk a lila édesburgonyából? Mi mindenre van szüksége?
Lényegében két fontos dologra kell figyelnünk:
1. A tapasztalatok szerint az erősebb agyagos, tápanyagokban gazdag talajt kedveli jobban, ebben is eltér a sárgától és fehértől, melyek közepesen kötött talajon hoznak szebb termést.
2. Lehetőleg tegyünk meg mindent azért, hogy megközelítsük a hosszabb tenyészidőszak optimális időtartamát. Az ültetés és betakarítás idejét így jól át kell gondolnunk.
Az édesburgonya termesztése szempontjából fontos, hogy a talaj és a levegő hőmérséklete is egyaránt meghaladja a 15 ℃ fokot. Ez alatt nem képes a növekedésre. Fejlődéséhez legmegfelelőbb a 25 ℃ és 33 ℃ fok közötti hőmérsékleti tartomány. Ilyen körülmények közöt intenzív a növekedés és az asszimiláták (növényben képződő fotoszintetikus termékek) termelése.
A tenyészidőszakot lehetőleg úgy kell megválasztanunk, hogy a megfelelő hőmérsékleti viszonyok között tudjon növekedni a növény. Nyílván a kezdeti fejlődéskor elegendő az alacsonyabb hőmérséklet is a zöld tömeg kifejlesztéséhez. Az első időszakban viszont az alacsonyabb hőmérséklet miatt a növekedés üteme lassabb. Ahogy közeledünk az optimálishoz, úgy gyorsul.
A termésképzésnek, vagyis a gyökerek megvastagodásának már az optimális hőmérsékleti tartomány között kell végbe mennie. A tenyészidőszakot nem húzhatjuk túl sokáig sem, hiszen ősszel a hőmérséklet csökkenésekor (október) már kívül esünk az optimális zónán. Amikor elérjük a 15 ℃ fokos éjszakai hőmérsékletet, a növekedés mértéke minimálisra csökken, az alatt pedig már meg is áll.
A jó termés eléréséhez tehát mindenképpen szükséges korán elültetnünk (amikor már nem éri a hideg miatt károsodás), és csak akkor kiásnunk, mikor már leállt a gyökérgumók növekedése. Nyílván még ezt is a megfelelő hőmérsékleti viszonyok közt, hogy ne érje kár a hideg miatt.
A további teendő, hogy a növényeket napos helyre ültessük, ahol hamarabb felmelegszik, és később hűl le az adott terület. A hőmérséklet emelés céljából a kezdeti időszakban nagy segítségünkre lehet a fekete talajtakaró fólia, mely a napsugárzás hőenergiáját a talajba közvetíti, így a növényeink körül egy melegebb mikroklímát hoz létre.
A lehetőségeinkhez mérten a legjobb minőségű termőföldet használjuk lila édesburgonya termesztésére, főleg a magasabb agyag frakcióval rendelkező, magasabb tápanyagszolgáltató képességű talajok hozhatnak jó eredményt.
A megfelelő talaj mellett a megfelelő tápanyaggazdálkodás is segíti a jó termés elérését.
Értem ez alatt a kezdeti növekedés serkentését, starter trágyázással, ami emelt nitrogén és foszfor tartalmú kell, hogy legyen. A későbbi időszakban, amikor a lombozat elérte a megfelelő méretet, a nitrogén mennyiségét minimálisra kell csökkenteni. Így gyorsíthatjuk a termésképzést (a túlzott nitrogén-ellátottság lassítja a termésképzést minden édesburgonya esetében).
A kálium segíti a cukrok transzportját a növényen belül, így a szénhidrátraktározó növények esetében a nagy mennyiségű kálium trágya elengedhetetlen a jó termés reményében.
Az édesburgonya termesztés még újkeletű hazánkban, de már így is nagyon sokat tanulhattunk e szuperzöldségek termesztéséről. A sárga és a fehér húsú édesburgonya termesztése sikeresnek mondható, azonban a lila édesburgonya ez idáig elmarad a másik két fajta termésátlagától.
Bár a jelen helyzetet tekintve a lila édesburgonyától nem várhatunk kimagasló terméshozamot, a jövőben szeretnék több olyan termesztéstechnikai kísérletet folytatni, melyekkel a sárga húsú fajták terméshozamához hasonló mennyiséget lehetne elérni. Ha kutatásaim sikerrel járnak, rögvest közölni fogom egy újabb cikkben.
Kiváló egészséget és eredményes szezont kívánok!
Kovács András
Érdekességek a lila zöldségekről
Az utóbbi években egyre divatosabbá vált a lila és bíbor zöldségek fogyasztása. Ez azonban nemcsak az extrém megjelenésüknek köszönhető. E káprázatos színű zöldségekről ugyanis kiderült, hogy rendkívül egészségesek. Tudományosan alátámasztották azt is, hogy minél sötétebb egy zöldésg színe, annál több antioxidánst tartalmaz. Bármennyire is meghökkentő látvány hát a lila batáta, a lila karfiol, a lila kukorica, vagy a fekete rizs, bátran próbáld ki, ha még nem tetted, mert nagyon egészségesek!
